Hűség

Nem én válaszottam,
Ő hívott engem
A hűség megtanított rá 
Hogy szabaddá kell lennem
A szó kell csak hogy megérintsen,
Máris oltár lesz a testem.

Nekem így szép 
Ez a hűség,
Pedig széttép
Ami mélyen bennem ég.
Kínlódni így jó,
A hűség a legkegyetlenebb béklyó.

Hát kísérts meg újra, 
Gyönyörű álruhádba bújva,
Hogy aztán jelmezed minden fodra
Legyen a hajnal sarkába dobva,
Meztelenséged szobra
Így lesz az emlékezetnek foglya.

Nekem így szép 
Ez a hűség,
Pedig széttép
Ami mélyen bennem ég.
Kínlódni így jó
A hűség a legkegyetlenebb béklyó.

Keresem az utam

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam, 
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, 
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam, 
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, 
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
És nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam, 
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, 
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam, 
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, 
Akit nekem szánt az ég.

Tudod, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam, 
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött, 
Akit nekem szánt az ég.

Ezer éve
Keresem az utam, 
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött, 
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég...
A magas ég...

Mindenki táncol

Valaki jött, aki biztosan tudta
És bizalmasan a fülekbe súgta,
Hogy megváltozott minden,
Nincsen többé Isten,
És lehet gyorsabban élni,
Nem kell az ördögtől se félni!

A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
Járják szűntelen,
Hatalmas bálterem,
Mindenki bűntelen, 
Mindenki táncol!

Mielőtt végképp' elnémult volna,
A hírnök még azt is bevallotta,
Hogy lehetünk újra gépek,
Sugaras erőtől szépek,
Hiszen minden gátlást levetkezik
Aki a jövendővel szeretkezik!

A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
Járják szűntelen,
Hatalmas bálterem,
Mindenki bűntelen, 
Mindenki táncol!

Sorsod vagy démonod,
Táncolj és megtudod,
Mindenki feldobott,
Mindenki táncol!
Járják szűntelen,
Hatalmas bálterem,
Mindenki bűntelen, 
Mindenki táncol!

Nagyvárosi angyal

Nagyvárosi angyal,
Újra Téged küldött az Ég,
Bár fárad a szárnyad,
Tudod, hogy nem pihenhetsz még.
Pusztítsd a káoszt,
Ez a szerep, amit rádoszt
Minden küldetés és bevetés.

Veled az anyagot hívja a szellem,
Veled a gazembert hívja a jellem,
Veled az igaz hívja a hazugot,
Veled a csalót hívja a becsapott.
Te vagy a hírnök és Te vagy a hír,
Az egyetlen, aki ennyit bír.
(Egyszerre hírnök és hír.)

De benned minden összetörhet, 
Ha egyszer durvábban érsz földet,
A sorsodról a véletlen is dönthet,
Az égre itt a mélység válaszol.

Nagyvárosi angyal,
A posztod soha el ne hagyd,
Te a magánynak és a fénynek
Katonája vagy.
A munkádat végzed,
És a munkád végez veled,
De jössz majd újra meg újra,
Ne feledd.
(Jössz majd újra meg újra, ne feledd.)

De benned minden összetörhet, 
Ha egyszer durvábban érsz földet,
A sorsodról a véletlen is dönthet,
Az égre itt a mélység válaszol.

Kezem a fegyveren

Kezem a fegyveren,
Ha akarod, megteszem,
Ma minden mindegy,
Vess meg érte.

A gyönyörű őrület
Örökre elveszett,
De tudom hogy elveszteni
Is megérte.

Kezem a fegyveren,
Szétestem teljesen,
Szétgurultam, mint a gyöngy
A fű között.

Kölcsönvett gondolat,
Hogy teher- vagy gyorsvonat,
Az, ami az életemnek 
Ütközött.

A fegyveren a kéz
Csak tévedés,
Minden bűnöd úgyis
Elfedi a feledés.
Mostantól élned kell,
Hát ébredj fel,
Holnaptól élned kell,
Hát oldódj fel,
Különben véged.

Kezem a fegyveren,
Ne fordulj ellenem,
Az elme ellenálni 
Gyenge.

Most nem vagyok nagylegény,
Nincs bennem vak remény,
Belém vág a szó
Akár a penge.

A fegyveren a kéz
Csak tévedés,
Minden bűnöd úgyis
Elfedi a feledés.
Mostantól élned kell,
Hát ébredj fel,
Holnaptól élned kell,
Hát oldódj fel,
Különben véged.

Te nem lehetsz 
Újabb tévedés,
Minden bűnöd úgyis 
Elfedi a feledés.
Mostantól élned kell,
Hát ébredj fel,
Holnaptól élned kell,
Hát oldódj fel,
Különben véged.

Mire vagy jó?

Szeretőm vagy,
Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.

Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És ez a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet, mindent levedlek,
Ha megölsz is érte,
Én akkor is szeretlek.

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem,
Ha bűnös ajkamon Te vagy a zsoltár,
Tisztább leszel, mint valaha voltál.

Csak keresed magad,
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad, 
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy,
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad,
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy,
És én növekszem Veled,
Emlék vagy, aki semmit nem feled.
Visszalépned többé nem lehet,
És megmenekültem,
Ha megmenthettelek.

Készen, ébren, száz éve talpon,
Tudom már, hogy többé sohasem alszom,
Pihenek majd később az égben,
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem.

Csak keresed magad,
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad, 
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy,
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad,
Mire vagy jó?

Ideális popsztár

Én jól tudtam járni,
Mégis leültettek.
Bőven adtak gyógyszert,
"Ezt itt most idd meg!"
Csak annyit kértek,
Hogy maradjak csöndben,
Amíg Ők esznek,
Én majd dalolhatok közben.

Azt mondják,
Játszd el azt a szépet,
Amit mindig szoktál,
Ül, okos és gyorsan tanul,
Nem vagy más,
Csupán
Egy ideális popsztár!!!
Egy ideális popsztár...

Tréfáltak és téptek,
De nem bírtak el velem,
Nem hitték el, hogy a magány lehet
Az egyetlen mesterem.
Tudom, csak az marad talpon,
Aki önmagával táncol.
Akit a sorsa végül végleg
A szabadsághoz láncol.

Azt mondják,
Nagyon elhitted magadnak,
Hogy értelme lehet a szavaknak,
Gyűrted magad és ide jutottál,
Nem vagy más,
Csupán
Egy ideális popsztár!!!
Egy ideális popsztár...

Én nem hazudok és nem tagadok,
Nekem egy asszony combja a párnám.
A verseket írom, a terheket bírom,
De tudom, hogy hiába várnám,
Azt, hogy megérts végre és megölelj,
Mint azt, aki fontos hírt hoz,
Mint azt, akinek a homlokához 
Fegyvert szorít egy gyilkos.

Van olyan ember, aki számkivetett
Mióta megszületett, mert rossz lóra tett.
És szerencsés vagyok, mert küzdhetek,
Csak a harc, csak az éri meg.
Vérem omlik, testem lazul,
De nem enged el a szellem,
Gondolj rám, hogy érezzem,
Hogy van még erő énbennem.

Milyen szépen mondod, 
Mintha költő volnál,
De én leleplezlek,
Mert jól tudom, 
Hogy nem vagy más,
Csupán
Egy ideális popsztár!!!
Egy ideális popsztár...

(Én nem hazudok és nem tagadok,
Nekem egy asszony combja a párnám.
A verseket írom, a terheket bírom,
De tudom, hogy hiába várnám,
Azt, hogy megérts végre és megölelj,
Mint azt, aki fontos hírt hoz,
Mint azt, akinek a homlokához 
Fegyvert szorít egy gyilkos...)

Örök április

Sebzett vagyok,
És könyörtelen,
A világ egyre csak 
Pöröl velem.
De Te megláttad,
Hogy kábultan
Bámultalak,
És felragyogott a Nap...

Készül a pusztulásra
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg...

Hol vagyok otthon,
Nem tudom,
De ha fáradt leszek
És elbukom,
Simítsd le arcomról
A rémálmok
Ólomporát,
Az éjjelt virraszd át!

Készül a pusztulásra
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg,
Mert én benned virágzom.
Hírül hozom Neked,
Ha addig élek is,
Az én nevem mindig ez volt: 
Igazi Örök Április.

Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg...

Méreg

Már első látásra tetszett,
De másodszor sokkal szebb lett,
A harmadikra nem tellett,
De addigra szörnyen kellett.

Azt hitted, melletted marad és ápol,
Ha kéred, elvarázsol,
Veled táncol a szakadék szélén
Az igazi helyetti műanyag élmény.

Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.
Igen,
Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.

A méreg azt súgja: - Tedd meg!
Nekem nem kell a lelked
Én a testedhez alig nyúlok,
Benned mégis lángra gyúlok.

És akkor remegsz majd úgyis értem
Szerelmes leszel, érzem,
És nem engedlek többé szabadon
Enyém a hatalom, a véredet akarom!

Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.
Igen,
Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.

Mesterséges anyagokkal
Őrizteted a testedet,
Megölnek vagy gyógyítanak
A kíméletlen vegyszerek?

Lázadj fel újra

Kőszemüket lecsukják a szentek,
A város minden zaja bűnre hív,
Az óriások összementek,
Mondd, miben tudnál hinni így?

Csapóajtók szárnya rebben,
Feletted neonszínű Nap ragyog,
Táncolsz mégis önfeledten,
Hiába hívnak most az angyalok.

Lázadj fel újra,
Lázadj és élj,
Álruhába bújva,
A jövő eljött,
Így minden okod,
Megvan rá,
Hogy félj.

Nálad a hiány sűrű vendég,
Reszketsz, ha reggelente megérint,
Benned a hűség már csak emlék,
De még egyszer búcsúzóul feléd int.

Lázadj fel újra,
Lázadj és élj,
Álruhába bújva,
A jövő eljött,
Így minden okod
Megvan rá,
Hogy félj

A dühömet mindig dalba fojtom,
Mert nem kötelező meghalnom így,
Bennem az álom beszél folyton,
A kényszerű bűntől megszabadít.

Fénykép

Fekete haj,
És fekete szem,
Itt tizennyolc lehetsz,
Úgy hiszem.

Rád az vigyáz,
Akiben ragyog a Rend,
Mintha nem tudnád még,
Hogy mit jelent,
Hogy szeretni szent.

Nézd,
Fakó a kép,
De bennem szép,
Ugyanúgy, mint rég.
Mert bennem a fénykép,
Benned a Fény képe ég,
Mindig ég.

Legyőzhetetlen,
De sebezhető,
Téged ilyennek lát
Az örök Idő.

Ha vágyak rabja vagy,
Hát lázadj fel,
Fektedből térdre
Az ima emel,
Mert szeretned kell.

Nézd,
Fakó a kép,
De bennem szép,
Ugyanúgy, mint rég.
Mert bennem a fénykép,
Benned a Fény képe ég,
Mindig ég.

Ne fájjon többé

Az angyalok városa
Mostanra démonok otthona,
És a 7köznapok tüzén, látod
Porig ég a remény.
És szerelmünk palotáját lassan
Földig lerombolják a gépek,
Véget vetnek a csendnek,
A zenének hadat üzennek.

Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
A vérem íze számban,
De ha most is elhibáztam...

Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé 
Ami vagy.
Én gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé 
Ami vagy!

Az a fegyver
A homlokomra csókol,
Ha már elegem lett a jóból,
Ha a véráldozat sem volt elég,
A világ elől nincs menedék.
És ez a pillanat
Ellök vagy elfogad?
Kívánjam vagy elkerüljem
Olcsó halálomat?

Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
Én megjelöltelek,
De ha nem értetted meg...

Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé 
Ami vagy.
Én gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé 
Ami vagy!
Ne fájjon többé 
Ami vagy!
Ne fájjon többé...
Ne fájjon többé!!!

Asszony

Nem mások alkotta kotta,
Nem az égi csillagflotta,
Remegő kezemet
Egyedül Te vezeted,
Aki a kígyótól se félsz
És az almát is szereted...

Nem mások alkotta kotta,
Nem az égi csillagflotta,
Remegő kezemet
Egyedül Te vezeted,
Ne mondd ki a nevedet,
Te vagy az Asszony, 
Akit szeretek.