Ikon

Tiszta fény
Ébressz fel,
És adj nekem új erőt
Még egyszer.

Az arcod egy ikon,
A hangod egy dal,
A tested titkos talizmán,
És én viszlek magammal.

Ikon
Felragyog újra a napom,
Ikon,
Hinnék benned vakon,
Ikon,
Kegyetlen-szép vagy,
Ikon,
Ikon.

Örök hajnal vagy,
Más nem érdekel,
Csak olyan jelent hozol,
Amilyet a világ megérdemel.

Itt bűn és erény
Csak képregény,
Tegyél rendet bennem
Te mindig új remény!

Ikon
Felragyog újra a napom,
Ikon,
Hinnék benned vakon,
Ikon,
Kegyetlen-szép vagy,
Ikon,
Ikon.

Te kőkemény
Ősi költemény!
Segíts megmaradnom,
Te igazi, tiszta fény!

Ikon
Felragyog újra a napom,
Ikon,
Hinnék benned vakon,
Ikon,
Kegyetlen-szép vagy,
Ikon,
Ikon.

Játsszuk el

Most még csak álmodod,
Hogy egyszer majd élni fog
Az, ami Te leszel,
Hát jóelőre kérlek,
Játsszuk el,
Hogy majd értesz
Mindent, amit mondok,
Mert rám bíztak a hangok,
Vigyázok rád,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el.

Most kapsz majd életet,
A halált még nem hiszed,
A múlt is csak nyersanyag,
Ha új és tiszta vagy,
Játsszuk el,
Hogy majd értek
Mindent, amit mondasz,
Akkor is, ha hallgatsz,
Vigyázol rám,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el.

Játsszuk el,
Hogy majd értesz
Mindent, amit mondok,
Mert rám bíztak a hangok,
Vigyázok rád,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el
Hogy majd értek
Mindent, amit mondasz,
Akkor is, ha hallgatsz,
Vigyázol rám,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el.

Játsszuk el
Azt, hogy élünk,
És nem lehetne másképp,
Egyszerű a játék,
Vigyáznak ránk,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el.

Végre

Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz kiről álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.

Végre
Meríts erőt a szóból,
Ami hozzád beszél,
Végre
A szemed tüzének hódol
A vers, ami miattad él,
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél,
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

Végre
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én
Végre
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném
Bizonytalan
És egyszerű szándék,
Maga a játék
Az igazi ajándék
Csak ne dobd el még
Csak ne dobd el még.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

Szabadíts fel

Démoni
Az, hogy ilyen vagy,
Démoni
Az, hogy én csináltalak,
És csak addig élsz, amíg nézlek,
Én csak akkor élek, ha rámnézel,
Drága szer vagy
Olcsó méreg,
Minden mindegy:
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Angyali
Minden mozdulat,
Angyali
Kívülről nem látod magad,
Csak én tudom azt, hogy itt vagy,
Engem a tested is érdekel,
Fülembe súgott
Bűnös szó vagy,
Ne ígérj semmit,
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Gyilkos ezüstgolyó

Látod, mindenki fél,
Hogy ha nem siet
Hát elszalasztja
Az esélyét
A nagyobbra, többre, jobbra,
És mindenki árt,
Készakarva,
Jobbra-balra,
Csapkod és oszt,
Aki kapja, marja.

Az emberek, nézd
Rohannak most is
Körbe-körbe,
Végül mindig
Egymást csalják tőrbe
De egyszer a győztes is veszt,
Ül a sorsa romjain
Összetörve
Néz a ködbe,
Mint egy görbe tükörbe

Ha az indulat
Néha elragad
Hát ne feledd,
Hogy gyenge vagy...

Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.

Hát jobb lesz, ha élsz,
És nem beszélsz folyton
Össze-vissza,
A hazugságnak nincsen
Se vége, se hossza,
Ha bűnös is vagy,
Akard, és lehetsz még
Újra tiszta,
A hitedet más
Úgysem adja vissza.

Ha a pillanatnak
Terhe nagy
Hát köszönd meg,
Hogy élni hagy...

Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.

A világ legvégén

Készséges vagy,
És szép,
De ha kell, hát megcsúnyulsz,
Idegenként is
Az otthonom vagy,
Ahogy mohón hozzám nyúlsz.
Lehetnék hálás ezért,
Vagy sírhatnék,
Hogy néha máshoz is jó vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel,
Az sem, hogy lesz-e holnap.

És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te,
Vagy leszek-e én,
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.

Szépséges vagy,
És kész,
A vágyad nem alszik soha,
Anyanyelved
A testbeszéd,
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán,
Vagy mindenkié,
Az enyém biztosan nem vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.

És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te,
Vagy voltam-e én,
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.

Ha egyetlen óra lenne az élet,
Az utolsó percét
Benned tölteném...

Szívsebész

Keserű vagy,
Mint aki nem remél,
Mint aki semmitől sem fél,
Te korszerű vagy
És boldogtalan,
A szíved üres
És haszontalan.

Tőled minden szó elköszön
És az örömre bánat jön,
Add a szíved,
Én megköszönöm!

Álmodd, hogy nincs már szerelem,
S Te leszel az én emberem,
Reméld, hogy segít a józan ész,
A szívedért eljön majd a Szívsebész.

Éjszaka élsz, álmatlanul,
Mint aki semmiből sem tanul,
A világ is olyan szívtelen,
Hát segítek én,
Csak szólj nekem.

Ha szeretni sincs időd,
Éles pengém lesz a szeretőd,
Add a szíved,
És megköszönöd!

Álmodd, hogy nincs már szerelem,
S Te leszel az én emberem,
Reméld, hogy segít a józan ész,
A szívedért eljön majd a Szívsebész.

Ha a szívedet megkapom,
A billentyűin eljátszom a dallamom,
Úgy, ahogy én akarom,
Csakis úgy, ahogy én akarom!

Álmodd, hogy nincs már szerelem,
S Te leszel az én emberem,
Reméld, hogy segít a józan ész,
A szívedért eljön majd a Szívsebész.

Álmodd, hogy nincs már szerelem,
S Te leszel az én emberem,
Reméld, hogy segít egy jó zenész
A dalodért eljön majd a Szívsebész.

Féltelek

(Te asszony)
Van aki őriz,
De nincs, aki ért,
Van olyan, aki megölel,
De nincsen, aki félt,
Már nem is tudod, hogy szenvedsz,
Hitted, hogy szebb lesz,
Praktikus, logikus,
Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep,
Hogy tulajdonként éled az életed,
Én féltelek.

Állj!
Talán el sem hinnéd már,
Hogy féltelek,
De emlékezz rá,
Mert ha az örvény
A mélyére ránt,
Már késő lesz tudni,
Hogy féltelek.

(Te költő)
Van aki űz,
Van aki sért,
Van olyan, aki irigyel
Az irigyeidért,
Lehetne végre béke,
De sose lesz vége,
Sok cinikus, laikus
Mindenttudó kritikus
Ostromolja minden versedet,
Méricskéli minden tettedet,
És eltemet.

Állj!
Talán el sem hinnéd már,
Hogy féltelek,
De emlékezz rá,
Mert ha az örvény
A mélyére ránt,
Már késő lesz tudni,
Hogy féltelek.

Tudom, hogy merre jársz

Sok ember közt vagy
A leginkább egyedül
Sírnak a gyászolók,
Itt mindenki
Csak a szerepét játssza,
Egy réges-régi vágyad
Ma teljesül,
Sírok én is,
És ezzel is
Csak a szerepem játszom.

Nem lehett halott,
Ami ennyire élő!
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Egy árnyék az ágyon,
Egy félbemaradt álom,
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!

Majd én vigyázok,
Hogy ne csak egy dal legyél,
Szomorú emlékem
Sötét ködébe zárva,
Haragod, örömöm bennem itt zenél,
Megérint minden hang,
És ezzel is
Csak a szerepét játssza.

Nem lehett halott,
Ami ennyire élő!
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Egy árnyék az ágyon,
Egy félbemaradt álom,
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!

Öngyilkos álom

Az egyik azt mondja,
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látni a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látni a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már ma nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincs más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látni a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látni a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Akarod még?

Ostromlott város vagyok,
És Te mégis bennem laksz,
Vagy talán már elköltöztél
Réges-régen?

Nem látlak, csak elképzellek,
Minden éjjel másmilyennek,
De tudnod kell,
Hogy minden éjjel szép vagy.

Ócska kis színház vagyunk,
Jó darabot nem játszunk
Szép hangú kis primadonnám,
Az előadást mentsd meg,
Én szerző vagyok, furcsa szerzet,
Téged is én írlak meg,
De a dalt még meg kell tanuld jobban.

A szerelmes ágyig
A halálos ágyig is
Elkísérhet,
Ugye akarod még?
Tiéd lehet a Mindenség,
Ugye akarod még?

Maga a szándék is
Gyönyörű játék,
Hát ne félj tőle,
Ugye akarod még?
Tiéd lehet a Mindenség,
Ugye akarod még?

Elveszett háború vagy
És én néha sajnállak,
Úgy nézem, elfeledted
Hogyan szeress szabadon
Megrémültél, fel se fogtad,
A vers, ha elért, visszadobtad,
Azt hitted,
Az éjjelnél is szebb vagy.

A szerelmes ágyig
A halálos ágyig is
Elkísérhet,
Ugye akarod még?
Tiéd lehet a Mindenség,
Ugye akarod még?

Maga a szándék is
Gyönyörű játék,
Hát ne félj tőle,
Ugye akarod még?
Tiéd lehet a Mindenség,
Ugye akarod még?

Új világ

Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Éberen
Nézem az órám számlapját,
Éppen tízezer éve várok rád,
Lobogó ködökbe burkolózom
Engem őriz a lábnyom a Holdon,
Kegyetlenül szép lesz az új világ.

Nézd,
Ez engem szíven talál,
De Te miért ne élnéd túl?
Okolni bárkit kár,
Bátrabb és szebb lesz az új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?